Ez egyre rosszabb.Olyan szinten hiányzik,hogy már azt sem tudom,mit csináljak,hogy ne rá gondoljak!Nem hiszem,hogy a hétvége nélüle ment el!Nem hiszem el,hogy nem tudtam átölelni,csókolni,érezni!Csak gondolni,gondolni és gondolni tudtam rá!De ez kevés nekem!Nagyon kevés!Nagyon régen voltam ilyen kurva szar állapotban,pedig szoktam szomorú,és akkor ki sem mutatom!De most.Most nem tudtam elrejteni a fájdalmamat!Egyszerűen sírni lett volna kedvem!De nem tettem!Próbáltam,próbálok optimista lenni:itt egy új hét,amikor rengeteget lehetünk együtt.Elméletileg.Ha nem jön közbe valami.De nem jön.Remélem.Annyira várom már a jövő hetet.Újra ölelhetem.És a kezeim közt tarthatom a szerelmemet.De addig?Addig elleszek.Valahogyan Nélküle.Unatkozok,szenvedek,és csak vagyok.Céltalannak érzem a napomat,feleslesgesnek a tetteimet mindaddig,amíg újra nem töltöttem el vele egy csodálatos napot.Vagy órákat.Nekem az is elég.Csak vele legyek,lehessek valamennyit.Volt egy időszak a mai napon,és főleg estefelé,amikor egy kicsit feloldódtam,és kicsit visszatért a régi énem.Hülyültem.Bolond voltam.Zizi,zakkant,és jókedvem volt.Nevettem is néha.De érzem,ez most csak felszínes,nem igazi öröm volt.De akkor is,kevésbé voltam szomorú és depis.Köszönhetem ezt egyik legjobb barátomnak Giginek,aki nem tűri el,hogy szomorú vagyok.És ezt nagyon köszönöm neki.Felvíditott,megvigasztalt,és ez annyira jól esett tőle.De ismerem.Tudom,mekorra nagy szíve van.Nagyon kevés ilyen ember van a világon,mint ő.És őt tényleg a barátomnak tekintem,mégha soha az életben nem találkoztunk.Mégis,szinte mindennapos beszélgetéseink során mindent megosztunk egymással,amit csak lehet,és segítünk egymásnak,ha tudunk,és megvigasztaljuk egymást,ha kell,együtt nevetünk,együtt sírunk.Úgy érzem,ő az egyik legfontosabb ember az életemben,aki nélkül üresebb lenne az élet.És ezek nemcsak üres szavak.Ezeket komolyan így érzem.Őszintén.Még ha néha meg is bántjuk egymást,akkor sem tudunk igazán haragudni egymásra.Mert barátok vagyunk.Igaz barátok.És remélem,ez egy örökké tartó barátság kezdete,melynek során sokszor fogunk találkozni,beszélgetni,nevetni,hülyülni,sírni,vigasztalni.Én így szeretném.De nem ő az egyetlen,akinek sikerült feldobni a napomat,délutánomat.Megismertem egy tök jó fej csávót,Zolust,aki elég komolytalannak,és hasonlóan zizinek tűnik,mint én.Végre egy jófej ember,akivel lehet marhulni.És végül Suxika,egy tünemény csajszi.Gyönyörű,aranyos,és humoros.Köszönöm nekik.Nélkülük katasztrófális napom lett volna.De legjobban a barátnőmmel való beszélgetés nyugtatott meg.Jónak mondható befejezés egy szörnyű,egyedül töltött,szerelemtől fütőtt,magányos hétvégén,amit szerelmem nélkül voltam kénytelen eltölteni.De lesz ez még így se....
Ennek a napnak is vége.Lassan.És unalmas.És szomorú.És magányos.De szerelmes.Még jobban,még erősebben.Rohadt szombat.Túlóra!!De minek??!Bementünk a semmiért...szinte a semmiért.Na jó,legalább nem nyomtuk,nem volt hajtás,de csak Rá és Rá tudtam gondolni:milyen lenne vele,mellette.Milyen jó lenne mellette ébredni,a kezét fogni,és érezni illatát.Milyen jó lenne közelebbről szeretni,és mutatni,hogy mennyire szeretem...De a mai nap sem folytatódott,ahogy szerettem,szerettük volna.Megint közbejött valami.Megint elfoglalt.És megintcsak,megintcsak nem lehettem vele.Nem lehettünk együtt.Nem tudtam átölelni.Nem tudtam csókolni.Megint várhatok.És megint csak gondolhatok rá.Hallhatom a hangját,ami rettentően megnyugtat.Amit imádok.De ez kevéés!!!Nagyon kevés!!!Vele akarok lenni!Miért kell ennek így lennie?Miért kell így történnie?Miért kell várni,várni,várni...??Miért kell a hiányától szenvedni,megdögleni??!!Hiába kérdezem.Válaszokat nem kapok.Csak súlyos kérdéseimet hallom vissza magamban.És érzem,hogy fáj.Érzem,hogy szenvedek.Érzem,hogy minden egyes nélküle töltött perc maga a pokol.És egyre rosszabb.Egyre fájóbb.Ritkán vagyok szomorú.Ilyen szomorú még ritkábban.Ordítani,kiáltani,toporzékolni,sírni volna kedvem...és őt akarni!!!!Néhány percre.Nem vagyok mohó.Csak most ennyire hiányzik.Szeretem.Szeretlek Kicsim!Nagyon!!De tudom,fel a fejjel.Kitartás.Hiszen ott vagy nekem.Hiszen szeretlek.Szerethetlek.És a sors ezért a várakozásért úgyis megajándékoz minket.És ezért vagyok emelett boldog:mert vagy nekem,és van,akit őszintén szerethetek!Várom a holnapot,de mint mondtad,kicsi az esély rá,hogy láthassalak.Remélem,nem így van.Én reménykedem.És várok.És szeretlek.És szenvedek Nélküled.Mást nem tehetek...Csak reménykedni.Várni.Szeretni.És boldognak lenni:Veled!....
Igen.Szerelmes vagyok.Tisztán,őszintén,igazán.És nem csak a magamban elhitetett,és mondott szerelem ez.Ez őszinte.És igaz.És csodálatos.És komoly.És viszonzott.És imádom:Őt!!!Nagyon.Nagyon.Nagyon.Talán kimondhatatlanul is.És olyan jó lett volna ma együtt lenni vele.Olyan jó lett volna megsimítani a haját,érezni illatát,csókolni puha ajkait és átölelni.Hosszan.Szerelmesen.És hozzá bújni.A fülébe súgni:Szeretlek.Annyira készültünk a mára.Tervezgettünk.Együtt leszünk.Mi,ketten.Egyedül.És csak vele.De ez volt a baj.Az előre tervezgetés.A készülődés.Sejtettük,ez lesz,de nem hittük el.Nem gondoltuk,hogy mégiscsak bekövetkezik.Úgy volt,hogy nem lesz otthon a szülei.Úgy volt,hogy átmehetek hozzá.Úgy volt,hogy reggel onnan megyek dolgozni.Annyira,annyira vártuk már.És annyira,annyira boldogok voltunk.És izgatottak.És vidámak.De a szülők keresztülhúzták a számításainkat.Elmentek tényleg.De visszajöttek még azelőtt,hogy elindulhattam volna.Ohh,jajj.Olyan rossz volt.Abban a pillanatban összedőltek az álmok,a tervek,a gondolatok.És szomorúan vettük tudomásul,hogy most,ma ez az ötlet befuccsolt.Ez nem a mi napunk.És nem a mi esténk.És hogy most ennek annyi.De csak most.Természetesen nem adjuk.Minden folytatódik tovább.Lesz más alkalom.Lehetünk együtt még.Bármikor.Bárhol.De most ez rossz volt.Egyedül töltöttük a délutánt.És egyedül töltjük az estét.Egymástól nem olyan távol,de mégis messze.De együtt.Egy párként.Tovább.Szerelmesen.Boldogan.Csak egy kicsit csalódottan...És Szerelmemet tovább imádva!
