MybLog

Ennek a napnak is vége.Lassan.És unalmas.És szomorú.És magányos.De szerelmes.Még jobban,még erősebben.Rohadt szombat.Túlóra!!De minek??!Bementünk a semmiért...szinte a semmiért.Na jó,legalább nem nyomtuk,nem volt hajtás,de csak Rá és Rá tudtam gondolni:milyen lenne vele,mellette.Milyen jó lenne mellette ébredni,a kezét fogni,és érezni illatát.Milyen jó lenne közelebbről szeretni,és mutatni,hogy mennyire szeretem...De a mai nap sem folytatódott,ahogy szerettem,szerettük volna.Megint közbejött valami.Megint elfoglalt.És megintcsak,megintcsak nem lehettem vele.Nem lehettünk együtt.Nem tudtam átölelni.Nem tudtam csókolni.Megint várhatok.És megint csak gondolhatok rá.Hallhatom a hangját,ami rettentően megnyugtat.Amit imádok.De ez kevéés!!!Nagyon kevés!!!Vele akarok lenni!Miért kell ennek így lennie?Miért kell így történnie?Miért kell várni,várni,várni...??Miért kell a hiányától szenvedni,megdögleni??!!Hiába kérdezem.Válaszokat nem kapok.Csak súlyos kérdéseimet hallom vissza magamban.És érzem,hogy fáj.Érzem,hogy szenvedek.Érzem,hogy minden egyes nélküle töltött perc maga a pokol.És egyre rosszabb.Egyre fájóbb.Ritkán vagyok szomorú.Ilyen szomorú még ritkábban.Ordítani,kiáltani,toporzékolni,sírni volna kedvem...és őt akarni!!!!Néhány percre.Nem vagyok mohó.Csak most ennyire hiányzik.Szeretem.Szeretlek Kicsim!Nagyon!!De tudom,fel a fejjel.Kitartás.Hiszen ott vagy nekem.Hiszen szeretlek.Szerethetlek.És a sors ezért a várakozásért úgyis megajándékoz minket.És ezért vagyok emelett boldog:mert vagy nekem,és van,akit őszintén szerethetek!Várom a holnapot,de mint mondtad,kicsi az esély rá,hogy láthassalak.Remélem,nem így van.Én reménykedem.És várok.És szeretlek.És szenvedek Nélküled.Mást nem tehetek...Csak reménykedni.Várni.Szeretni.És boldognak lenni:Veled!....