MybLog

Igen.Szerelmes vagyok.Tisztán,őszintén,igazán.És nem csak a magamban elhitetett,és mondott szerelem ez.Ez őszinte.És igaz.És csodálatos.És komoly.És viszonzott.És imádom:Őt!!!Nagyon.Nagyon.Nagyon.Talán kimondhatatlanul is.És olyan jó lett volna ma együtt lenni vele.Olyan jó lett volna megsimítani a haját,érezni illatát,csókolni puha ajkait és átölelni.Hosszan.Szerelmesen.És hozzá bújni.A fülébe súgni:Szeretlek.Annyira készültünk a mára.Tervezgettünk.Együtt leszünk.Mi,ketten.Egyedül.És csak vele.De ez volt a baj.Az előre tervezgetés.A készülődés.Sejtettük,ez lesz,de nem hittük el.Nem gondoltuk,hogy mégiscsak bekövetkezik.Úgy volt,hogy nem lesz otthon a szülei.Úgy volt,hogy átmehetek hozzá.Úgy volt,hogy reggel onnan megyek dolgozni.Annyira,annyira vártuk már.És annyira,annyira boldogok voltunk.És izgatottak.És vidámak.De a szülők keresztülhúzták a számításainkat.Elmentek tényleg.De visszajöttek még azelőtt,hogy elindulhattam volna.Ohh,jajj.Olyan rossz volt.Abban a pillanatban összedőltek az álmok,a tervek,a gondolatok.És szomorúan vettük tudomásul,hogy most,ma ez az ötlet befuccsolt.Ez nem a mi napunk.És nem a mi esténk.És hogy most ennek annyi.De csak most.Természetesen nem adjuk.Minden folytatódik tovább.Lesz más alkalom.Lehetünk együtt még.Bármikor.Bárhol.De most ez rossz volt.Egyedül töltöttük a délutánt.És egyedül töltjük az estét.Egymástól nem olyan távol,de mégis messze.De együtt.Egy párként.Tovább.Szerelmesen.Boldogan.Csak egy kicsit csalódottan...És Szerelmemet tovább imádva!